Beach

Péntek reggel 5.30kor csörgött az órám, 6kor pedig már indultunk is tovább, North Carolina felé. Kb 4 óra volt az út kocsival a partig, Kill Devil's Hill-ig. Végig beszélgettünk, és anyuka elmondta hogy sokszor befogad lányokat akik rematchen vannak, és egyébként az összes au pairje 2 évig szokott náluk maradni. Ezt nem csodálom, nagyon aranyos család, és normális, ami nagyon fontos :)  Miután megérkeztünk bemutatott mindenkinek, és dél körül a nagylány, aki 14 éves körbevezetett a parton és elvitt a Wright testvérek emlékművéhez is, mivel itt próbálgatták először a repülést :) csináltam jó sok fotót a parton és az emlékműnél, majd hazafelé sétálva elmentünk egy gördeszkapark mellett is, ott üldögéltünk egy kicsit, így volt időm fotózni. Este a vacsora steak volt, a kedvencem :)

 

 

 

 

 

 

 

 

Szombaton reggel 8kor akartam felkelni, de 11 lett belőle :) Egész nap "nyaraltunk", nem csináltunk semmi extrát, festettünk pár tojást húsvétra, és megint lesétáltunk a partra, csináltam még több fotót. Épp esküvőt tartottak a parton, amikor leértünk. Délután és este a szülők elvoltak valahol, 3 "munkással" együtt, akik a családnak dolgoznak és velünk nyaraltak, mert volt mit dolgozni a ház körül. Mind3 srác fiatal, kb velem egy idős vagy kicsit idősebb. Mikor hazaértek 2en már kicsit ittas állapotban voltak, és próbáltak flörtölni, elég vicces volt, azelőtt hozzám sem mertek szólni :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vasárnap reggel korábban keltem, és egy nagy kosár várt rám, húsvéti ajándékként. Meglepődtem hogy én is kaptam ajándékot, de nagyon örültem neki. Volt közte pipere cucc, édesség, plüss nyuszi, meg egyéb is. Reggeli után elkezdtünk összepakolni meg takarítani, mivel dél körül indultunk is haza. Nagy dugó volt hazafelé, 5 körül értünk haza. A gyerekekkel átmentünk a nagymamához aki az út túloldalán lakik, húsvéti tojásvadászatot játszani. Elrejtettük a tojásokat, a 2 fiatalabb gyerkőc meg felkutatta őket. Húsvétolás meg nagyi látogatás után hazamentünk vacsizni, spagetti volt húsgombóccal.

 

 

 

Költözés

Először is az a 3 nap, amit az LC-nél töltöttem jól telt. Mindenki nagyon kedves volt velem, kedd este áthívtak a nagyszülők házába, mert ez a hét a zsidó ünnep, a Pesach körül forog. Náluk volt ünnepi vacsora, elmagyarázták miről szól az ünnep, és nagymama megjegyezte milyen jó az angolom :) az ilyen bókoknak mindig örülök. Ez volt az első este, ami úgy telt, mint ahogy elképzeltem az igazi au pair életet. 

Joanne-nek (az LCmnek) 3 fia van, és amikor a 2 idősebbik megtudta hogy tudok sütni, totál belelkesültek, és rögtön elkezdték tervezni hogy miket süthetek nekik. Szegénykék viszont ezen a héten nem ehetnek semmit, ami liszttel készül, vagy ha igen az vmi spéci cucc, szóval a cheesecake és a csokis keksz elmaradt. 

Csütörtök délután hívott egy másik cluster LCje, hogy van egy család Vriginiában, akiknek ideiglenesen kéne egy au pair, amíg megérkezik a következő au pairük. Nem nagyon tudtam róluk semmit, de később felhívott az anyuka és Joanne-nel megbeszélték hogy mehetek hozzájuk akár már aznap este. Mikor megtudta a legnagyobb fiú, hogy elmegyek, szomorú lett, és kaptam tőle egy ölelést is, megígértem neki, hogy ha mást nem is tehetek, recepteket majd küldök neki. Gyorsan összepakoltam, és félúton találkoztunk anyukával egy autókereskedésnél, DC-ben. Ott megtörtént a "túszcsere" és már mentünk is az új család háza felé. Anyuka mondta hogy most épp nyaralnak, North Carolina-ban, de mivel már késő este volt, így hazavezetett, és másnap hajnalban indultunk tovább. Na de a nyaralásról már külön bejegyzést írok, folyt köv... :)

Breaking news

Ma megtalált facebookon a host családom előző au paire, aki írta hogy ha bármiben tud segíteni csak szóljak, mert tudja milyen nehéz a családdal. Írtam neki, hogy már el is költöztem, és épp új családot keresek. Ezt írta erre:

"Oh I´m so sorry that you need to pass for that process, but let me tell you something.. is the best choice!! I should do it at the beggining but I was afraid to not find a family...just be possitive Iknow that u will find a better family..everything it´s better that the major family!! =)"

Hadd ne mondjam hogy nem lepett meg, nem tudom hányadik au pairnél jön rá az ügynökség hogy ezt a családot hanyagolni kéne...

News

Eddig nem írtam, mert nem voltak jó híreim. Azaz most sincsenek, de már sokan érdeklődtek, ezért leírom mi történt az első két hét rematch során. 

Két család keresett meg, de többnél volt az adatlapom. Az első család jónak tűnt, egészen addig amíg ki nem derült, hogy ismerem az au pair-t, akit lecserélnek. 2 eltérő sztorit adtak elő hogy miért cserélnek, és én persze az ismerősömnek hittem, és nem egy vadidegen családnak. Azt mondták, a lány nem szereti a gyerekeit, és nem jön ki velük. Jacqueline pedig elmondta hogy a gyerekek utálják, és nehéz így dolgozni (nagyjából ugyanaz a helyzete, mint nekem). 5 napig volt náluk az adatlapom, és mivel nem is akartam hozzájuk menni, plusz nem írtak vagy hívtak 2 beszélgetés után, én írtam nekik, hogy adják vissza az adatlapom.

A 2. család tökéletesnek tűnt, kétszer is beszéltünk, csütörtökön és pénteken. Péntek este azt mondták, hogy másnap reggel hívnak, hogy hogyan döntöttek. Nem hívtak, estig vártam, és 7 körül már nem bírtam tovább, én hívtam őket, hogy mi van már?! Mondták, hogy nem értek rá, és hogy a következő reggel hívnak. Másnap sem hívtak, ugyanúgy este kerestem őket én. Akkor azt mondták holnap már tényleg döntenek. Kitaláljátok mi jön? Nem hívtak. Írtam az ügynökségnek, hogy akkor ezt mégis hogy... és visszaírtak, hogy épp most beszéltek a családdal, és hogy nagyon kedves vagyok, de nem engem választottak. És ezt miért nem lehetett nekem elmondani telefonon? Miért mondják hogy hívnak, ha aztán nem? Nem vagyok cukorból, semmi bajom nem lett volna egy nem-mel, de az hogy 3 napig várattak, enyhén szólva is pofátlanság. Ez volt tegnap. 

Hétfő délután összepakoltam a cuccom, és host apám mondta hogy másnap reggel 9kor visz át az LC-mhez. Jeeeee, elhúzok innen:) szuper. Azt hozzá kell tennem hogy szombaton vendégek érkeztek hozzájuk, egy család 4 gyerekkel, és a 6 éves gyerekem azt mondta hogy húzzak el a házból, nem szeretné ha a vendégek látnának engem, szombat este meg mondta hogy akkor most menjek a szobámba és ki se jöjjek onnan...ekkor beszéltem utoljára a gyerekekkel. Ma reggel amikor eljöttem apuka még aludt, anyuka vitt át kocsival Joanne-hez. Hadd ne mondjam amikor itt hagyott nem mondott semmit sem. És még otthon kérdezte miért nem mostam ki a lepedőt és a törülközőket. Egészen máig használtam őket, mikor kellett volna kimosnom őket?? na mindegy, biztos bennem van a hiba. 

Szóval most az LC házában vagyok, aki kedvesen fogadott, csinált nekem reggelit, és azt mondta érezzem magam otthon. A kutya aki nem szereti az idegeneket, már befogadott, mellém feküdt a kanapén, amíg tv-t néztem :) És várok a következő család jelentkezésére, remélem találok egy normális családot, már csak 2 hetem van, és az előző 2 hét is nagyon gyorsan elrepült eredmény nélkül...

Rematch/transition

Pár info a rematchről, amiben vagyok (ma vagy tegnap kezdődött a két hét , nem tudom pontosan)

- Minimum 2 hétig kell még a családdal maradni 

- Nem valószínű hogy ugyanabban az államban maradok, sőt szinte biztos hogy nem

- Nem kereshetek új családot magamnak

- Ugyanaz a procedúra mint előzőleg, telefonálás, várakozás

- Telefonon elérhetőnek kell lennem, hogy a családok tudjanak hívni

Na nálam az utolsóval vannak problémák... nem használhatom sem a mobilt sem a vezetékest erre a célra (nem mintha másra igen). Ma hívtak Kaliforniából, és miközben beszéltünk telefonon, anyuka közölte hogy ne beszéljek előtte, és egyébként is amit mondok, az nem igaz. Okké, bementem a szobámba, erre utánam jön hogy tegyem le, mert az ő pénze fogy... Okké, a család azt mondta elküldik e-mailben a számukat. Nem hiszem hogy írni fognak. Később lehívtak a gazdáim (rabszolgatartóim - host family), hogy beszélni akarnak velem. Ne adjam ki a telefonszámukat, mivel biztonságban akarják a családjukat (dehát az ügynökségnek adtam meg), és hogy nyugodtan használhatom az e-mail címem (milyen kedves hogy engedik). Azt is mondták hogy bunkóság volt amit mondtam a telefonban (csak annyit mondtam, hogy nem jövünk ki a gyerekekkel, és hogy reggel mindenki frusztrált), majd később közölte apuka hogy ő lenne a legboldogabb ha minél hamarabb elmennék...

Na szóval most várok a csodára:)

Washington DC II.

Múlt vasárnap a csajokkal délután bementünk a citybe, sétálni, várost nézni, enni. Úgy volt hogy délelőtt megyünk, de du. 4 lett belőle... nem rajtam múlt, én már vártam a csajokra délelőtt, de ugye akinek nincs a birtokában jármű, az csak kussoljon és várjon :)
Találtunk séta közben egy frozen yogurt-os helyet is, giga nagy adagot ettem, tele gyümölccsel :) jót tett a lelkemnek. Aztán újra elsétáltunk az FBI épülete előtt, csináltunk pár fotót, és legközelebb már tényleg kell készülni mogyoróval, szegény mókusok elvárták volna hogy adjunk nekik, de ugye nem volt nálunk. Wendy mindenáron sushit akart enni, én meg nem tiltakoztam, mert nekem is az az egyik kedvenc kajám, így Chinatown felé vettük az irányt, remélve hogy találunk sushizós helyet. Közben beleakadtunk egy Forever 21-be is, és büszkén jelenthetem, hogy nem vettem semmit, pedig próbáltam pár cuccot. Erős maradtam, és egyébként sem férne be a bőröndömbe, majd vásárolok, ha az új családhoz költöztem. Nem nagyon kellett keresgélni, hamar rátaláltunk egy étteremre, ahol sushi is van, én a szokásos lazac-tonhal makikat választottam, borravalóval együtt volt 10 $. Ezek után hazafelé vettük az irányt, nem voltunk sokáig, de mindenképp megérte kimozdulni, az otthoni őrületből.  

Cluster meeting

El is feledkeztem írni az első cluster meeting-ről. Nagyon jól éreztem magam, végre kimozdulhattam és olyan környezetben voltam, ahol nem kellett stresszelnem semmin, és senki sem akart semmi miatt kiborítani :)

2 cluster volt egyben, mert a clusterek LC-i rokonok :) szerintem így jobb volt, több ember=nagyobb móka.

Egy karaoke bárba mentünk, rengeteg új ember, mindenki kedves volt és mosolygott. Annyi előnyben voltam hogy egy körzetben lakom az egyik lánnyal akivel együtt voltunk orientáción, jó volt vele újra találkozni. És be is mutatkoztunk az egész társaságnak azzal, hogy énekeltünk mi is. Ez igen nagy szó, engem még senki sem vett rá ilyesmire, dehát ez az év arról szól hogy kilépjünk a komfort zónánkból, szóval az egész éneklés az én ötletem volt:) ABBA-t énekeltünk, a Mamma Mia-t, azt nehéz elrontani, nem is rontottuk el :)

Az egyetlen baj, hogy csak 8tól 10ig tartott a buli, és ha akartam sem tudtam volna tovább maradni, mivel hazakellet mennem, vártak rám a metrónál (mert ugye nem kapom meg a kocsit)

Error

Nem véletlen hogy eddig nem nagyon írtam a blogra. Őszintén semmi kedvem sem volt. Kedden nem bírtam tovább, és a család előtt borultam ki, a családi megbeszélésen a nappaliban, és végre közösen felhívtuk a local coordinatoromat, hogy nekünk ez nem fog menni. Még ezt a hetet megpróbáltuk, de csak azért ment könnyebben, mert alig beszéltem a gyerekekkel. Ha hozzájuk szólok, kb kiakadnak... Még senkiből nem hoztam ki ilyen reakciókat, szóval furcsa.

Próbálom összefoglalni a problémáimat a családdal, lehet pár dolgot kihagyok, mert nem jut minden az eszembe:

1. Vennem kellett magamnak netet(50 $/hó), nem használhatom az övékét (nem bíznak bennem, de akkor miért alkalmaznak egy vadidegen külföldit?)
2. Egy hét után közölték hogy túl sokat eszem, és meghúzták a határokat. Kiakadtak hogy hét közben bacont ettem, és 5 nap alatt elfogyott egy csomag. Vannak kaják, amiket ha akarok magamnak kell megvennem (pl bacon, vagy fagyi, édesség). Első szabad hétvégémen szendvicset akartam magamnak csinálni, hogy elvigyem magammal, nem engedték. Hagy ne mondjam hogy nem merek már előttük enni, mindig olyan érzésem van számolják mennyit eszem. 
3. Kocsit nem használhatom, csak ha már megszerzem a jogsit (amit nem teszek meg mivel valószínű hogy másik államba kerülök csere után, és akkor csinálhatom végig újra az egészet), hétvégén nem járnak a buszok, de vasárnap nem visznek el sehova sem kocsival, és a metró 20 percre van autóval.
   és persze minden centet számolnak, ha benzinről van szó. Szóval hétvégére beragadtam a házba, azokkal akikkel nem akarom egy szabad percemet sem eltölteni.
4. Adtak egy telefont, amit használhatok hogy velük beszéljek, de ennyi, semmi másra nem használhatom. És szabadidőmben nem vihetem el, akkor sem ha csak őket akarnám elérni (mint pl cluster meeting után, rámszóltak miért vittem magammal). Megpróbáltam megdumálni hogy hagy használjam beszállok a költségekbe, nem hagyták.
5. Húzzák a szájukat hogy 500 dollárig kell állniuk a sulimat.
6. Nem akarják állni a útiköltségeimet a cluster meetingekre meg a suliba, pedig kell, bennevan a szerződésben.
7. Kitalálta host anyám hogy szombaton kapom a pénzem, csekken. Megkértem adja pénteken, mert akkor a suliból visszajövet reggel (miután kidobtam a gyerekeket) betudom tenni a pénzt a bankba, és hétvégén már elérhető lesz (mivel csekken kapom, utalni nem hajlandó), persze hogy nem egyezett bele.
8. Arról nem is mertem őket kérdezni használhatom-e a vonalas telefont, de szerintem nem.
9. Túl meleg volt a paplan, és hatalmas a párna, ezért elvittek az IKEA-ba, ahol vehettem magamnak másik ágyneműt (hogy is gondoltam hogy ezt is fizették volna, nem kötelező, de azért az előző ágyneműben nem tudtam aludni)
10. Egyszer reggel elaludtam, mert elromlott a telefonom, és ezek után bevittem a másik mobilt is, hogy az ébresszen, alig hagyták. Arról nem is beszélve hogy hogy leordította a fejem apuka, amikor keltett (7kor keltem, és 8kor indulunk otthonról a gyerekekkel)
11. Cluster meetingről az LC-m vitt vissza a metróhoz, és késtünk, a metró végállomásánál várt rám apuka, hívtam időben hogy késni fogok. nagyon pipa volt, azt mondta ha még egyszer előfordul, otthagy, és mehetek haza ahogy tudok...(ez este 10.30kor volt)
12. Hétvégéken nem szólnak ha elmennek, sem akkor ha esznek (most is elmentek étterembe egy szó nélkül, vagy anélkül hogy megkérdeznék akarok-e menni, bár ha mennék fizethetném magamnak a kaját)
13. A gyerekek utálnak, undokok, neveletlenek, gonoszak, minden percét számolom, mikor van vége a napnak. Múlt szombaton sütöttem tortát (dobozból, mertkülönben meg sem kóstolják), és megtöltöttem pudinggal (azt is dobozból), erre a 6 éves azt mondta hogy mivel elrontottam a tortát azzal, hogy megtöltöttem, ha felnő levadász és megöl - mindezt úgy hogy cukrásznak tanultam, és meg sem kóstolta.
14. Ha a gyerekek tvt néznek vagy tanulnak, mellettük ülök, de sudokut fejtek. Apuka kiakadt hogy miért nem a gyerekekkel foglalkozom, és hogy nem ezért fizet...dehát mi a baja ha nem kukán ülök a gyerekek mellett, hanem vmi hasznossal töltöm az időm?

Most így elsőre csak ennyi jutott az eszembe, de szörnyű itthon a légkör, néha úgy érzem jobb lenne ha az utcán aludnék, mint hogy ebben a házban. Minden percben attól félek, apuka rám szól vmiért, akkor is ha épp csak levegőt veszek...

Anyuka azt mondta hétfőn kezdhetjük a re-match dolgot, és nagyon remélem így is lesz, 2 hetem van a re-matchre a családnál, minél hamarabb szeretnék elhúzni innen. 

Akit még vmi érdekel, kérdezzen nyugodtan, nem könnyű összeszedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban :)

Az egyetlen jó a hetemben, amikor egyedül vagyok itthon vagy épp hazafelé tartok a kocsival egyedül és hangosan szól a zene. És meghalnék 2 au pair barátnőm, Bere és Wendy nélkül, akik hajlandóak hétvégén eljönni értem kocsival, és elvinni messzebbre a családtól. Mindketten angyalok, és jó hogy ilyen távol is talál az ember új és kedves barátokat :)