Error

Nem véletlen hogy eddig nem nagyon írtam a blogra. Őszintén semmi kedvem sem volt. Kedden nem bírtam tovább, és a család előtt borultam ki, a családi megbeszélésen a nappaliban, és végre közösen felhívtuk a local coordinatoromat, hogy nekünk ez nem fog menni. Még ezt a hetet megpróbáltuk, de csak azért ment könnyebben, mert alig beszéltem a gyerekekkel. Ha hozzájuk szólok, kb kiakadnak... Még senkiből nem hoztam ki ilyen reakciókat, szóval furcsa.

Próbálom összefoglalni a problémáimat a családdal, lehet pár dolgot kihagyok, mert nem jut minden az eszembe:

1. Vennem kellett magamnak netet(50 $/hó), nem használhatom az övékét (nem bíznak bennem, de akkor miért alkalmaznak egy vadidegen külföldit?)
2. Egy hét után közölték hogy túl sokat eszem, és meghúzták a határokat. Kiakadtak hogy hét közben bacont ettem, és 5 nap alatt elfogyott egy csomag. Vannak kaják, amiket ha akarok magamnak kell megvennem (pl bacon, vagy fagyi, édesség). Első szabad hétvégémen szendvicset akartam magamnak csinálni, hogy elvigyem magammal, nem engedték. Hagy ne mondjam hogy nem merek már előttük enni, mindig olyan érzésem van számolják mennyit eszem. 
3. Kocsit nem használhatom, csak ha már megszerzem a jogsit (amit nem teszek meg mivel valószínű hogy másik államba kerülök csere után, és akkor csinálhatom végig újra az egészet), hétvégén nem járnak a buszok, de vasárnap nem visznek el sehova sem kocsival, és a metró 20 percre van autóval.
   és persze minden centet számolnak, ha benzinről van szó. Szóval hétvégére beragadtam a házba, azokkal akikkel nem akarom egy szabad percemet sem eltölteni.
4. Adtak egy telefont, amit használhatok hogy velük beszéljek, de ennyi, semmi másra nem használhatom. És szabadidőmben nem vihetem el, akkor sem ha csak őket akarnám elérni (mint pl cluster meeting után, rámszóltak miért vittem magammal). Megpróbáltam megdumálni hogy hagy használjam beszállok a költségekbe, nem hagyták.
5. Húzzák a szájukat hogy 500 dollárig kell állniuk a sulimat.
6. Nem akarják állni a útiköltségeimet a cluster meetingekre meg a suliba, pedig kell, bennevan a szerződésben.
7. Kitalálta host anyám hogy szombaton kapom a pénzem, csekken. Megkértem adja pénteken, mert akkor a suliból visszajövet reggel (miután kidobtam a gyerekeket) betudom tenni a pénzt a bankba, és hétvégén már elérhető lesz (mivel csekken kapom, utalni nem hajlandó), persze hogy nem egyezett bele.
8. Arról nem is mertem őket kérdezni használhatom-e a vonalas telefont, de szerintem nem.
9. Túl meleg volt a paplan, és hatalmas a párna, ezért elvittek az IKEA-ba, ahol vehettem magamnak másik ágyneműt (hogy is gondoltam hogy ezt is fizették volna, nem kötelező, de azért az előző ágyneműben nem tudtam aludni)
10. Egyszer reggel elaludtam, mert elromlott a telefonom, és ezek után bevittem a másik mobilt is, hogy az ébresszen, alig hagyták. Arról nem is beszélve hogy hogy leordította a fejem apuka, amikor keltett (7kor keltem, és 8kor indulunk otthonról a gyerekekkel)
11. Cluster meetingről az LC-m vitt vissza a metróhoz, és késtünk, a metró végállomásánál várt rám apuka, hívtam időben hogy késni fogok. nagyon pipa volt, azt mondta ha még egyszer előfordul, otthagy, és mehetek haza ahogy tudok...(ez este 10.30kor volt)
12. Hétvégéken nem szólnak ha elmennek, sem akkor ha esznek (most is elmentek étterembe egy szó nélkül, vagy anélkül hogy megkérdeznék akarok-e menni, bár ha mennék fizethetném magamnak a kaját)
13. A gyerekek utálnak, undokok, neveletlenek, gonoszak, minden percét számolom, mikor van vége a napnak. Múlt szombaton sütöttem tortát (dobozból, mertkülönben meg sem kóstolják), és megtöltöttem pudinggal (azt is dobozból), erre a 6 éves azt mondta hogy mivel elrontottam a tortát azzal, hogy megtöltöttem, ha felnő levadász és megöl - mindezt úgy hogy cukrásznak tanultam, és meg sem kóstolta.
14. Ha a gyerekek tvt néznek vagy tanulnak, mellettük ülök, de sudokut fejtek. Apuka kiakadt hogy miért nem a gyerekekkel foglalkozom, és hogy nem ezért fizet...dehát mi a baja ha nem kukán ülök a gyerekek mellett, hanem vmi hasznossal töltöm az időm?

Most így elsőre csak ennyi jutott az eszembe, de szörnyű itthon a légkör, néha úgy érzem jobb lenne ha az utcán aludnék, mint hogy ebben a házban. Minden percben attól félek, apuka rám szól vmiért, akkor is ha épp csak levegőt veszek...

Anyuka azt mondta hétfőn kezdhetjük a re-match dolgot, és nagyon remélem így is lesz, 2 hetem van a re-matchre a családnál, minél hamarabb szeretnék elhúzni innen. 

Akit még vmi érdekel, kérdezzen nyugodtan, nem könnyű összeszedni a gondolataimat ezzel kapcsolatban :)

Az egyetlen jó a hetemben, amikor egyedül vagyok itthon vagy épp hazafelé tartok a kocsival egyedül és hangosan szól a zene. És meghalnék 2 au pair barátnőm, Bere és Wendy nélkül, akik hajlandóak hétvégén eljönni értem kocsival, és elvinni messzebbre a családtól. Mindketten angyalok, és jó hogy ilyen távol is talál az ember új és kedves barátokat :)